Értekezés a harmonikus kohabitációról
A Siraisi szigeten tartott Musi okuri (Bogárelküldő) fesztiválon a résztvevők egy hajóval eltanácsolják a környékről a kellemetlen ízeltlábúakat
A bogarak minden évben a Golden Week-kel együtt érkeznek az országba. Nem tartom kizártnak, hogy ők is japán munkabeosztást alkalmaznak, fix utazási időpontokkal, sőt, szerintem ugyanazt a vándorlási mintát követjük. Nézzünk szembe a valósággal: errefelé irgalmatlanul nagy rovarok élnek. Szorgalmas, mint a méhecske, mi?
Esetleg barátságos, keményhátú bogarak?
Azt nem tagadhatjuk, hogy. az ízeltlábúak vonzódnak hozzánk. Csak menj
ki a kertedbe és nézz körül. Néha olyan sok bogár döngicsél a közelben,
hogy attól kell tartanom, már csak a nagy számok törvénye miatt is
előfordul idővel, hogy egy ember pozitív reakcióval válaszol a párzásra
buzdító hatlábúaknak. Legkésőbb akkor, amikor a rovarok csoportos
megporzási kísérletbe kezdenek. Még sosem időzött a válladon egy mély
hangon búgó-zümmögő szárnyas, meredező antennáját cirógatva? Mily
inszekszuális…
Aztán ott vannak azok, akik beköltöznek hozzád. A legtöbb ember szereti
a természetet, egészen addig, amíg nem lépi át a küszöböt. Lehet, hogy
csak azért vásárolunk faasztalt, mert az olyan természetes. De mit
szólnál ahhoz, hogy természetes természetben kellene élned? Kizárt
dolog, válaszolod. Nem akarok tartani egy egész fát a lakásomban. Ezzel
már túl messzire mennék. Ehelyett adj inkább valami lecsupaszított,
valami kémiailag kezelt dolgot. Halott természetet akarok. Ilyen az
emberi természet.
Nem meglepő tehát, hogy nem szeretjük a rovarokat, akik velünk
szeretnének élni. Halott bogarak selyemre tűzve, védőüveg alatt? Semmi
gond. De élő bogarak? Kösz, inkább nem. Eljön a pillanat, amikor úgy
döntesz, hogy a vendégeskedés túl sokáig tartott – és előkeresed a
kedvenc rovarölő spray-det.
Kérlek, állj meg egy pillanatra és érezz némi szimpátiát szegény
jószágok iránt. Semmi haszna, ha a mocskos kisdögöket megsemmisíted.
Sokkal többen vannak nálunk. Én például megtanultam együtt élni velük.
Élj együtt a természettel – vagy ahogy hivatalosan mondanák: éljen a
koegzisztencia.
Ha új vagy Japánban és tudni szeretnéd, ki fog vacsorázni a gajdzsin
véredből, vagy mit találhatsz a lábujjadra tapadva, vagy melyik
robbanóbogár zúgott teljes sebességgel a fejednek, hirtelen véget vetve
a röppályának – mindez komfortos otthonodban -, itt egy gyors
bogárhatározó a megjelenés sorrendjében:
Moszkitók (ka)
A moszkitó az első, aki a találkozóra érkezik. A japán példányok
évszázadokon át szamurájok lábujjait és könyökét szívták, így
félelmetes vérvonalat mondhatnak magukénak. A csökkenő japán
népességgel az természetes élelemforrásuk gyorsan apad.
Légy méltányos: szegény rovaroknak is enni kell valamit. Jó, ők
szívószállal teszik. Fogadd el, hogy része vagy a táplálékláncnak,
ezúttal kivételesen nem mint csúcsragadozó. Senki sem érti a moszkitók
természetét, hajlamukat az emberen történő vacsorázásra, talán ezért is
adták nekik a „ka” nevet a japánok. A „ka” általában a kérdést jelöli.
Még senki sem fejtette őket.
Ezerlábú (mukade)
Ezek a lábas jószágok általában egy futonban szeretnek aludni velünk,
vagy ha nem sikerül, akkor a mosnivalóba költöznek. Szerpentinben
közlekednek, akár a kígyók, lehet, hogy ezért érzi az ember zavartnak
magát és ezért émelyeg a látványuktól, amikor átsétálnak a párnán.
Szegény ezerlábúak. Biztos vagyok benne, hogy ők is szívesen
szaladnának egyenes vonalban, ha képesek lennének rá, de nagyon nehéz,
ha nem egyenesen lehetetlen lenne olyan hosszú hát birtokában időpontot
egyeztetni a csontkováccsal.
Egyenes gerinccel ráadásul nem tudna bekanyarodni a masszázsszalonokba sem. Inkább hajlott háttal él.
Termesz (siroari)
Fehér hangyák, repülő hangyák, az esős évszak érkeztével jelennek meg.
Csendben élnek a házad falában, aztán egyszer csak felrobban a díszlet,
ha véletlenül égve hagyod a lámpát. Ha egyszer kinézik a lakást
leszállópályának, komolyan próbára teszik a türelmedet. Mégis arra
bíztatlak, hogy ne kezdd a spray-nehéztüzérkedést. A rovarok élete túl
rövid, pár hét alatt el fognak tűnni maguktól.
Szóval míg ezek a rovarok ellenállhatatlan vonzalmat éreznek irántunk
és velünk szeretnének élni, aludni, enni (néha nemcsak velünk, hanem
belőlünk), addig gyengéden kell őket elutasítani.
A koegzisztálás elkerülhetetlen, mégsem javaslom, hogy a csótánnyal
tedd, aki egész évben elfoglaltságot jelent majd és a végén ott állsz
egy hatalmas, csótánypalotával teli lepusztult házban.
Amy Chavez